2008. szeptember 7., vasárnap

A taszavvuf szohbetekről

A Mindenható Allah megelégedéséért tartott szohbeteken ne hangozzanak el felesleges, oda nem illő szavak. Mert ezek a szohbetek jelentik azt a spirituális értelemben vett terített asztalt, ahol a spirituális energia leáramlik. Ehhez az asztalhoz megfelelő viselkedéssel, illemmel kell jönni, és megfelelő viselkedéssel kell innen távozni is ahhoz, hogy hasznunkra váljon. Itt nincs hely az evilági szavaknak. Kegyes ájákat, áldott hadíszokat, a Társakról és Allah barátairól, állapotáról, tanácsairól szóló történeteket olvassunk. Ha van az összegyűltek között olyan, aki jól tud Koránt olvasni, akkor kezdje azzal, hogy olvas egy részt a Kegyes Koránból.
Ha valaki ezeket a szohbeteket rendszeresen látogatja, és lelki fülével is, vagyis magát mindenféle sötétségtől védve hallgatja, az állapotát és beszédét tekintve is magas szintet ér el. Írás nélkül, toll nélkül válik tudóssá. Mert a másféle tudás a könyvekben és füzetekben marad, de ez a tudás az elméjében, memóriájában. Aki ezeket a szohbeteket figyelmesen hallgatja, a tudás birtokosává válik. De ő maga sem tudja saját magáról, hogy tudása van, ezért nem lesz fennhéjázó.
A szohbeteket időben kell elkezdeni, és időben kell befejezni is. Nem jó, ha a szükségesnél hosszabbra nyúlnak. A szohbetre érkezők a köszönés – asz-szalamu alajkum – után nem beszélnek többet. Nem beszélnek semmilyen evilági témáról, nem kérdezik egymást a családjukról vagy munkájukról. Akárhányan is vannak, áhítattal várják a szohbet kezdetét. A szohbetre mindenképpen pontosan kell érkezni. Akik későn jönnek, azoknak nem nyitnak ajtót. Ha ilyen módon kezdünk neki, megfelelő spirituális tartalommal folytatjuk. Ha erre nem figyelünk, akkor csak jövünk-megyünk, de nem érünk el haladást.
A szohbet után a szohbet hatására kialakuló állapotban megint csak evilági szavak nélkül, kérdések és megjegyzések nélkül köszönnek egymásnak, és mindenki megy a dolgára. A szohbetből származó állapotot a következő szohbetig megőrizve, és fejlődésre törekedve a szohbetből előnyünk származik. Aki azt akarja, hogy a szohbetekből előnye származzék, az mindenképpen tartsa tiszteletben ezt a viselkedést. Sokan vannak, akik erre nem figyelnek oda. Ők azonnal elveszítik mindazt a nyugalmat és energiát, amit a szohbetekből nyertek. Vagyis hiába voltak ott, üres kézzel távoznak.

(Ezek a taszavvuf szohbet irányelvei. Egy más, átlagos előadáson természetesen másféle viselkedési alapelvek az irányadók. A ford. megj.)