Iszráf (pazarlás) 2.

„Napjaink betegsége az, hogy mindenki gazdagnak akar látszani. Még a kis jövedelműek is gondolkodás nélkül teljesítik a feleségük minden kívánságát. Bármit szeretne, azonnal kölcsönt vesznek fel, adósságba keverik magukat, és megveszik neki. Pedig a családon belül, bizalmas légkörben meg kellene beszélni: „Kedvesem! Ezt, amit szeretnél, nem tudom megvenni neked, mert a költségvetésünkbe nem fér bele, nem engedhetjük meg magunknak. Ha lesz rá lehetőségem, talán majd később megveszem.”
Az ilyen szavakat hallva a családja megérti a helyzetet, és alkalmazkodik, vagyis nem fog mindenért fenntartás nélkül követelőzni. Így kiegyensúlyozott és stabil családi életet tudnak élni.
Mi szükség van arra, hogy folyton új ruhát, cipőt vásároljunk, vagy lecseréljük a bútorokat? Akkor vegyünk csak újat, ha a régi már tényleg elkopott vagy használhatatlan. Nem az utcán találjuk a pénzt. Semmi szükség arra, hogy minden alkalomra új ruhát vegyünk vagy csináltassunk. Az hálás Allahnak, aki minden alkalommal, amikor felveszi a ruháját, még ha az régi is, hálát ad Neki: „Ó, Uram, ez a Te kegyed és ajándékod.” A pazarló ember arra sem képes, hogy akárcsak pár fillért is megtakarítson. Soha nem szűnnek meg az anyagi nehézségei. Nem adja meg a zakátját, nem cselekszik jót. Folyton arra panaszkodik, hogy milyen drága az élet.”