Középút

„Allahnak legyen hála, hatalmas vallásunkban semmiféle nehézség nincs. Ahogy az evésben, ivásban és egyéb evilági dolgokban meg kell találnunk a középutat, úgy az istenszolgálat témájában is mértéket kell találnunk. Tartózkodnunk kell a túlzástól, a szélsőségektől.
Nem mindenkinek egyforma a természete és a Mindenható Allah iránti szeretetének mértéke. Az újszülött gyermeket csak anyatejjel táplálják, abból idővel többet adnak neki, majd, ha eljön az ideje, másfajta étellel is kiegészítik.
Nem kell megnehezíteni az istenszolgálatot. Nem mindenkinek a természete képes türelemmel kitartani a túl sok istenszolgálatban. Például attól, hogy másvalaki minden éjjel tizenkét raka, vagy még több tahadzsud imát (1) imádkozik, attól nekünk még nem szükséges ugyanezt tennünk. Kezdjük először két rakával, és ahogy megjön a kedvünk és a lelkesedésünk, növeljük a mennyiséget. A Duha (délelőtti) ima lehet kettő, négy, vagy hat raka is, ez a jelentéktelen ember (2) mégis csak négy rakát imádkozik. Hasonlóképpen, az evvabin ima (3) is lehet két raka is és hat raka is. Mi, Mahmud Sami Efendi tanácsát követve, két rakát imádkozunk.”
Tiszteletre méltó tanítónk, ha a mértékletességet említette, mindig ezt a történetet beszélte el, ami Szelman Fariszi (r.a.) és Abu Darda (r.a.) között esett meg:
Allah Küldötte (s.a.w.) a testvériség kötelékét kötötte meg Szelman Fariszi (r.a.) és Abu Darda (r.a.) között. Egyszer Szelman Fariszi (r.a.) meglátogatta a testvérét, Abu Dardát (r.a.), de nem találta őt otthon. Látva, hogy a felesége, Umm Darda (r.a.) milyen szegényes, régi ruhát hord, megkérdezte, hogy miért van így. Umm Darda (r.a.) azt felelte: „A testvérednek, Abu Dardának semmi dolga és semmi kötődése ehhez a világhoz”.
Ekkor hazaérkezett Abu Darda. Köszöntötte Szelmant, ételt készített neki és feltálalta elé az asztalra. „Gyere, egyél te is!” – mondta Szelman. Abu Darda azonban azt felelte, hogy böjtöl. „Ha te nem eszel, nem eszem én sem” – mondta Szelman, Abu Darda pedig a böjtjét megtörve leült, hogy egyen a vendégével. Amikor leszállt az este, Abu Darda az éjszaka elején fel akart állni imához, Szelman azonban rászólt, hogy aludjon. Az éjszaka során még egyszer fel akart kelni, Szelman azonban ekkor sem engedte. Amikor az éjszaka utolsó harmada eljött, akkor szólt Abu Dardának: „Most már kelj fel!” Felkeltek, wudút csináltak, imádkoztak. Az ima után Szelman Abu Dardához fordult:
„Testvérem, kétségtelen, hogy Uradnak joga van feletted. De a saját testednek is joga van feletted, és a családodnak is joga van feletted. Ezért add meg a jogait mindegyiknek.”
Később Abu Darda elment Allah Küldöttéhez (s.a.w.), és elbeszélte neki a történteket. Allah Küldötte (s.a.w.) azt mondta: „Szelman helyesen beszélt”.

1. Az éjszaka második felében végzett szorgalmi ima
2. A szerző, Musa Efendi szerénységből saját magát említi így
3. A naplementi (maghrib) ima után végzett szorgalmi ima

(Forrás: Sadik Dana, Altinoluk Sohbetleri, V, 112)